[ Pobierz całość w formacie PDF ]
szövetséget kötött. Együtt jelentkeztek, hogy kitakarítják
LeMerle házát, amely szörnyq állapotban volt, hiszen a
Domonkos-rendi barátok óta elhagyatottan állt. DélelQtt
összegyqjtötték a bútort, amelyrQl úgy vélték, megnyeri majd az
új gyóntatóatya tetszését, és a házacskába cipelték. Az est
leszállta elQtt a ház makulátlanul tisztán ragyogott, a földes
padlót friss szalma borította, és a három helyiségben vázákban
állt a virág. Colombin atya illendQ alázattal adott hangot
hálájának, s attól fogva a két nQvér odaadó rabszolgája lett.
Az esti étkezés alkalmával híg krumplilevest kaptunk,
amelyet némán költöttünk el, bár az újonnan érkezettek nem
voltak jelen. KésQbb, amikor vecsernye után lefekvéshez
készülQdtem, szinte bizonyosra vettem, hogy Antoine-t látom,
amint nagy, letakart tállal átmegy az udvaron a kapusbódéhoz.
Miközben figyeltem, felnézett az ablakra arca elmosódott folt
volt a sötétségben, száját ijedten eltátotta , majd hirtelen
sarkon fordult, arcába rántotta a fátylát, és bemenekült a
homályba.
Ma este megint kártyát vetettem; a kártyapaklit nesztelenül
elQhúztam a rejtekhelyérQl. A Remete. A kelyhek kettese. A
Bolond. A Csillag, amelynek kerek, festett képe olyan, mint a
Fleuré tágra nyílt szemével és göndör hajkoronájával. És a
Torony, ahogy a cikcakkos villámokkal hasított, vörösesfekete
égen kirajzolódik.
Ma éjjel? Alig hiszem. De remélem, hamarosan. Nemsokára.
És ha kövenként, a saját kezemmel kell romba döntenem, akkor
is megteszem, az biztos! Megteszem. Meg bizony.
4
e&
1610. július 19.
Borzasztó, nem? Jövendölés, de a boszorkánysághoz olyan
közel áll, hogy megperzseli a húst. A Malleus Malleficarum
nyilvánvaló utálatosságnak nevezi, ugyanakkor állítja, hogy
nem mqködik. Juliette aprólékos gonddal megfestett kártyái
mégis megmagyarázhatatlanul ellenállhatatlanok. Itt van például
a Torony. Megszólalásig hasonlít az itteni, facsúcsban végzQdQ,
szögletes toronyra. A Hold asszonya, aki hiába fordítja el arcát,
mégis ismerQs. A csuklyás Remete, akinek fekete köpenyébQl
csak a szeme világít, és egyik kezében lámpást, a másikban
botot tart.
Nem csaphatsz be, Juliette. Tudtam, hogy van rejtekhelyed.
Egy gyerek is megtalálta volna a hálóterem végében, a
meglazult kQ mögött. Sosem voltál képmutató. Nem foglak
vádolni, egyelQre még nem. Még szükségem lehet rád. Egy
férfinak még egy olyannak is, mint én vagyok szüksége van
szövetségesre.
Az elsQ napon csak figyeltem. A kapu melletti kis házamban
a közelség révén mindent szemmel tarthatok anélkül, hogy
sérteném az egyházi érzékenységet. Még egy szentnek is vannak
vágyai, mondom Isabelle-nek. Vágyak híján mi lenne a
szentségbQl vagy az áldozatból? Nem költözöm be a zárdába.
Különben is sokra tartom a magányt.
A házikó végében van egy ajtó, amely egy csupasz
falszakaszra nyílik. A Domonkos-rendi barátokat szemlátomást
jobban foglalkoztatta a grandiózus építészet, mint a biztonság, a
kapuQr kunyhójának lenyqgözQ homlokzata ezért alig rejt
többet, mint leomlott kövek kis vakondtúrását az apátság és az
ingovány között. Ha úgy hozza a sors, remek menekülési
útvonal. De nem hozza úgy. Annyi idQt szánok erre az ügyre,
amennyit kell, és akkor távozom, amikor nekem tetszik.
Mint már említettem, ma csak távolról figyeltem. Juliette
megpróbálja eltitkolni elQlem, de látom rajta a fájdalmat: abban,
ahogy megfeszül a válla meg a csípQje, amikor igyekszik
gondtalannak, ellazultnak tqnni. Amikor együtt utaztunk, soha
nem hagyta félbe az elQadást, még akkor sem, ha sérülés érte. A
legjobb társulatoknál is bekövetkezQ elkerülhetetlen balesetek
ficamok, ínszalagszakadások, ujjtörések sem akadályozták
soha. Mindig mosolygott, még ha majd megQrült is a
fájdalomtól. Lázadás volt ez, de sejtelmem sincs, mi ellen.
Talán ellenem, ki tudja. Most is ezt szqröm le elfordított
tekintetébQl, mozdulatai hamis alázatából. Fájdalom
marcangolja, amelyet a büszkeség eltitkoltat vele. Szereti a
gyermekét. Bármit megtenne, hogy megvédje.
Furcsa, hogy sosem feltételeztem az én l Ailée-mrQl, hogy
gyermeke lesz: túlságosan vad volt ahhoz, hogy az efféle
zsarnokságot elfogadja. Csinos kis jószág, külsejét tekintve az
anyjára üt, és kislányos esetlensége mögött báj ígérete lapul. De
természetében is az anyjára hajaz: megharapott, amikor a
lovamra emeltem, és apró gyerekfogainak nyomát a bQrömön
hagyta. Az apja? Valami idegen, akivel l Ailée az úton
találkozott, valami véletlenül megismert paraszt, házaló, színész
vagy pap.
SQt talán én magam. Remélem a kislány érdekében , hogy
nem így van, mert az én vérvonalam erkölcstelen, és a fekete
rigóból rossz szülQ válik. Ennek ellenére örülök, hogy a
gyermek jó kezekben van. Oldalba rúgott, amikor leadtam, és
meg is harapott volna, ha Guizau nem fogja le.
Ne tedd intettem.
A mamámat akarom!
Arra is sor kerül.
Mikor?
Sóhajtottam.
Nem kellene ennyit kérdezQsködnöd. Légy jó kislány, és
menj szépen Monsieur Guizau-val, aki vesz majd neked
cukrozott süteményt.
A gyermek dühösen bámult fel rám. Könnyek csorogtak az
arcán, de nem a félelem, hanem a harag könnyei.
Varjúláb, varjúláb! kiáltotta, és kövérkés ujjaival a villás
jelet mutatta. Megátkozlak, halj meg!
Más sem hiányzik, gondoltam, miközben ellovagoltam.
Hogy egy ötéves gyerek hozza rám a rontást! Egyébként sem
értem, minek bárkinek is egy gyerek, amikor a törpékkel
annyival egyszerqbb bánni, és sokkal szórakoztatóbbak. De
azért bátor kis jószág, bárki legyen is az apja; azt hiszem, értem,
miért olyan kedves az én Juliette-em szívének.
Miért ez a hirtelen belém nyilalló csalódás? Juliette szeretete
bár gyarlóság sokat könnyít a helyzetemen. Azt hiszi a
szárnyatlanom, hogy rászedhet, és mint egy szalonka, a
fészkébQl csalja tQrbe az ellenséget. Ostobaságot színlel, kerül,
és csak akkor mutatkozik, ha sokan vannak, vagy inkább a sós
mocsárban dolgozik egyedül, mert tudja, hogy az ember nem
járta, tágas lapályon nem közelíthetem meg észrevétlenül.
Huszonnégy óra. Arra számítottam, hogy ennyi idQn belül
felkeres. Makacssága olyan jellemvonás, amely egyszerre dühít
és mulattat. Talán perverz vagyok, de valóban élvezem az
ellenállását, és úgy érzem, csalódott lennék, ha ennél
kevesebbet mutat.
Egyébként is vannak már szövetségeseim. Piété nQvér, aki
nem mer a szemembe nézni; Alfonsine nQvér, a tüdQvészes
apáca, aki úgy követ, mint egy kutya; Germaine nQvér, aki utál;
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ebook @ pobieranie @ pdf @ do ÂściÂągnięcia @ download
WÄ…tki
- Home
- Harrison Harry Stalowy Szczur 9 Stalowy Szczur śpiewa bluesa
- Harry Harrison Stalowy szczur 02 Stalowy Szczur
- Harrison Harry Przestrzeni! Przestrzeni!
- Harrison, Harry B2, Bill en el Planeta de los Cerebros Emb
- Harris Charlaine Sookie Stackhouse 03 Klub Umarłych
- Harry Harrison Galactic Dreams (SS Collection)
- 362. Harris Lynn Raye Historia Antonelli
- Elder Races 5.1 The Wicked Thea Harrison
- Oczy szeroko zamknić™te
- 0775. Gold Kristi Szokujć…ce wyznanie
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- missremindme.htw.pl
Cytat
Ibi patria, ibi bene. - tam (jest) ojczyzna, gdzie (jest) dobrze
Dla cierpiÄ…cego fizycznie potrzebny jest lekarz, dla cierpiÄ…cego psychicznie - przyjaciel. Menander
Jak gore, to już nie trza dmuchać. Prymus
De nihilo nihil fit - z niczego nic nie powstaje.
Dies diem doces - dzień uczy dzień.